Hol fáj?

Achilles-ín:
Az Achilles-ín a sarok hátsó részén található, és a vádlit köti össze a bokacsonttal. Ha itt érzünk fájdalmat, akkor biztos, hogy a pedálozási technikánkkal van a gond. Főleg akkor sérül meg ez az ín, amikor túlságosan körkörösen próbálunk pedálozni anélkül, hogy meglenne a szükséges edzettségünk. Néha ilyen fájdalmat tapasztalhatunk a következő esetekben:
- ha túl magasan van a nyereg, és a lábfejet lefele kell döntenünk a pedálozáshoz
- ha túlságosan elöl van a stopli és lábujjheggyel kell pedálozni.

Boka:
A bokafájdalomnak okát is visszavezethetjük a túlzott bokamozgással járó pedálozási technikára, de lehet, hogy csak egyszerűen lapos a lábfejünk, és ez nagyobb terhet helyez a bokára. Az utóbbi esetben rakjunk megfelelő talpbetétet a kerékpáros cipőnkbe. Elképzelhető viszont, hogy a fájdalmat egy elgörbült hajtókar, vagy pedáltengely okozza.

Hát:
A hátfájást, a rossz kerékpáron elfoglalt testhelyzet okozza. A kerékpáron ülés más, mint a széken ülés vagy az állás. Ha úgy ülünk a kerékpáron, mint ahogy a széken szoktunk, akkor biztos, hogy nem tudunk hosszabb ideig tekerni. A megfelelő helyzet elősegíti a pedálozást, és jobban óvja a kerekest az út rázkódásaitól. Sokan, amikor hátfájást éreznek, magasabbra helyezik a kormányt. Azt gondolják, hogy a fájdalmat a túlzott előredőlés okozza. Sajnos a felegyenesedett tartás csak súlyosbítja a helyzetet. Az út rázkódásai sokkal direktebb módon érik a gerincet és a medencecsontot, és a hát nem tudja felhasználni a beépített rugalmasságát, hogy csillapítsa ezeket. Ha mégis valamiért a felegyesedett tartást szeretjük, tegyünk kerékpárunkra rugós ülést. Továbbá, a hátnak egyenesnek, vagy enyhén púposnak kell lenni, mivel rugalmassága így a legnagyobb. Kerüljük a homorított tartást, mivel ez a legfeszesebb helyzet. Az út rázkódásai egymásnak kocogtatja a csigolyákat, és ez súlyosbíthatja a már meglévő fájdalomérzetet.

Lábak:
A lábfájást a rossz lábbeli okozza. A kerékpározáshoz a lehető legrosszabb megoldás, a puha talpú futócipő, mivel nem oszlatja el a terhelést az egész talpon. Lábfájást okozhat még a túlságosan nagy áttétel, mivel ebben az esetben túl nagy nyomás nehezedik a talpra. Vannak olyan kerékpárosok, akik rettentően érzékenyek a megfelelő lábhőmérséklettől való elérésre. A felhevülés dagadást okoz, és a relatív szoros, merev talpú cipőben ez hamar kidörzsöléshez és fájdalomhoz vezet. Ilyen kerekeseknek ajánlok szandált a nyári túrákhoz. A Shimano kihozta a kerékpáros szandál bekattintós változatát, melyet én is gyakran használok a meleg nyári napokon. Ha mégis lehűlne az idő, felvehetünk meleg zoknit alá.

Ujjak:
Az ujjak zsibbadása nagyon veszélyes jel. Egy egész életre kiható izületi gyulladást lehet így szerezni. Az ok általában a rossz felső testhelyzetben keresendő. Ahogy az altájon, a tenyéren is van egy völgy, is itt futnak a legfontosabb idegek. Ha túl nagy nyomás nehezedik erre a részre, akkor zsibbadás következik be. Ugyan ez a helyzet a nyereggel, és ott egy kis vékony, puha párnázattal a kérdést többé-kevésbé meg lehet oldani. A kéznél is járjunk el hasonlóképpen. Tegyünk fel puha bandázst, markolatot, és viseljünk párnázott kerékpáros kesztyűt.
Egy másik ok lehet a helytelen csuklópozíció. A csuklónak a karral egy vonalba kell lenni. Egyenes kormányoknál gyakran felfele görbül a csukló, és ez becsípheti az idegeket. Ez ismét zsibbadáshoz vezet. Ha ilyen gondunk van, figyeljük a csuklónk helyzetét, tegyünk fel kormányszarvat, vagy könyöklős kiegészítőt. Sokszor a rugós kormányszár, vagy az első kerék felfüggesztés is segíthet a helyzeten. Kísérletezhetünk az első kerékben lévő levegőnyomással is.

Térd:
Ha megfelelő testhelyzetben kerékpározunk, akkor a kerékpározás a legkíméletesebb sport a térdünk számára. Nincs jelentős gravitációs terhelés. Mindazonáltal a kerékpározás okozhat térdsérülést, de csak akkor, ha helytelenül végzik. A legfontosabb, hogy ne hajtsunk túl nagy áttételt. Pontosan állítsuk be a nyereg magasságát, mivel a túl alacsony nyereg nagyon megterheli a térdizületeket. Erről többet a nyeregbeállításról szóló cikkemben olvashatnak. Bizonyos emberek érzékenyek a stopli pontos beállítására. Mindenki egy kicsit más szögben tartja a lábfejét: vagy aki kacsázva jár, és van, aki befele fordítja a lábát. Amikor pedálrögzítés nélkül hajtunk, a lábfejünk magától ebben a pozícióba áll be. Ha rögzítjük a lábat, akkor ebben a szögben tegyük ezt, különben nagyon megterheljük azokat az izületeket, melyek nem szoktak az adott irányban mozogni. Sok patentpedál stoplija enged egy bizonyos szögű elfordulást, anélkül, hogy rögtön kicsatolnánk vele a lábunkat. Az ilyen mindig kíméletesebb a térdünk számára, mint a rögzített pozíció.

Eddig csak a térd függőleges mozgását taglaltuk. Viszont nem is teszünk jót a térdkalácsnak, ha oldalra mozgatjuk azt a függőleges mozgása során. Állítólag a legnagyobb probléma ezzel, hogy az oldalsó mozgás csökkenti a térkalács mozgásához alkalmazott kenőanyag mennyiségét. A térdizület begyullad és ez komoly fájdalommal jár. Az orvosok ilyenkor azt javasolják, hogy széken ülve egyenesítsük ki a lábunkat és tartsuk a levegőben, amíg tudjuk. A baj megelőzhető, ha odafigyelünk a térdünk mozgására. Egy széles, forgalommentes úton nézzük meg, hogyan mozog a térdünk. Próbáljuk meg a lehető legegyenesebb síkon mozgatni térdünket. Ezt a mozgást be lehet gyakorolni, és egy idő után automatikussá válik.

Egészen biztos, hogy ha hosszabb méretűre cseréljük a hajtókarunkat, akkor eleinte biztos, hogy térd problémákkal fogunk küszködni. Minél hosszabb a hajtókar, annál nagyobb a térd mozgása, és az izületeknek hozzá kell ehhez szokni. Egy híres francia kerékpárversenyzőnek egy évig tartott, míg 170mm-es hajtókarról átszokott a 172,5 milliméteresre. Sok ember, gondolkodás nélkül felrak egy szabványos 175mm-es MTB hajtókart a 170mm-es régije helyett! Én minden kerékpáromon egyforma hosszúságú kart használok, kivéve egy néhány örökhajtóst, ahol a nagyobb dönthetőség érdekében még ennél is rövidebb van a gépen.

Tenyér:
Ha a tenyerünk fájdul meg, akkor mindenképpen viseljünk kerékpáros kesztyűt. Ha csupasz tenyérrel fogjuk a kormányt, az izzadság miatt csúszósabbnak érezzük. Ebben az esetben természetes reakció, hogy erősebben szorítsuk a kormányt, így a tenyerünk hamarabb kidörzsölődik. Ide tartozik még az ujjak zsibbadásáról szóló bejegyzés.

Nyak:
A nyaki fájdalmak is a rossz kerékpáron elfoglalt helyzetre vezethetők vissza. Aki agresszíven előre dől a kerékpáron, az a kitekintéshez jobban megfeszíti a nyakát. Ilyen esetben először a nyakat kell edzeni, és rugalmasabbá tenni. Utána jöhet az időfutam-szerű száguldás. Néha megesik, hogy ennél sokkal banálisabb az ok: a bukósisak túlságosan előrecsúszott, és csak a nyak túlfeszítésével tudjuk a megszokott kilátást biztosítani. Megfigyelhetjük a versenyzőknél (már azoknál, akik hordanak sisakot), hogy sokkal hátrább teszik fel, mint ahogy azt az amatőrök szokták. A rejtély megoldása a felső testük előredőlésének szöge. Aki sokkal jobban rádől a vázra, az nem lát ki a szokásos sisakhelyzet mellett. Hasonló problémákat okozhat a nem megfelelően viselt szemüveg. Próbáljuk meg nem az orrunk hegyén viselni, amikor kerékpározunk.

 

A megfelelő testhelyzet

 

Sok tapasztalatlan kerékpáros úgy ül, hogy a felső testük majdnem teljes súlya az ülőcsontokon nyugszik. Igaz, hogy ehhez a testhelyzethez kell a legkevesebb izommunka, de az út egyenetlenségeit, egy az egyben a merev csontozatnak kell elviselni. A fájdalom jelentkezhet a háton, a kezeken, a csuklón, a vállakon, vagy a nyakon. A megfelelő helyzetet az alábbi három részlettel lehet legjobban elérni:

A hátat vagy egyenesen, vagy enyhén kidomborítva kell tartani. Semmiképpen ne homorítsuk, mivel ezáltal jobban megfeszül, és kevésbé tudja csillapítani az út által keltett rezgéseket. A könyököket kissé hajtsuk be. Ez lengéscsillapítószerűen csillapítja a kormány irányából érkező rezgéseket. A vállat nyomjuk egy kicsit előre, mivel így ki tudjuk használni a mellkas elején lévő izmokat a felsőtest megtartására. Ha pont ellenkezőleg teszünk, és a vállat hátrahúzzuk, akkor lényegében a kulcscsontunk tartja az egész felsőtestet. További előnye a váll előretolásának, hogy kompenzálja azt a távolságot, melyet a könyök behajlításával elveszítünk.
Ha eddig minden súlyunkat a csontjaink viselték, akkor először fárasztó lesz az előbb leírt kerékpáron elfoglalt helyzet. Viszont ez a helyzet lehetővé teszi, hogy nagyobb erőbedobással hajtsunk. Az intenzívebb mozgás a testünk súlyát egyre inkább a pedálokra helyezi, így mégsem lesz olyan nehéz az új testtartás, mint azt első pillanatban hinnénk. Mindenesetre érdemes fokozatosan hozzászokatni magunkat. Kezdjünk 8-10 km-es rövid körökkel, majd egy-két hét után emeljük 15-20 kilométerre. Természetesen fontos a megfelelő kerékpárméret. Erről a kérdésről olvassák el ezen a honlapon lévő cikkemet.

Vállak:
A vállakban érzett fájdalom ugyancsak a rossz kerékpáron történő helyzetre vezethető vissza. A fájdalmat okozhatja még a túl előre döntött nyereg is. Ebben az esetben folyamatosan előre csúszunk és csak karjaink erejével tudjuk megtartani magunkat. Ha csak az egyik vállban érezzük a fájdalmat, akkor lehet, hogy a kormány nem szimmetrikus. Az is lehet, hogy karjaink hossza nem egyforma. Az utóbbi esetben lehet, hogy az aszimmetrikusan beállított kormány lesz a kényelmesebb.

Comb:
Ha túl forró napon indulunk útnak, akkor az izzadság miatt kidörzsölődhet a combjaink belseje. A ilyen gondunk van, akkor válasszunk keskenyebb nyerget. Néha a puha zselés nyergek jobban dörzsölnek, mint a keményebb felületűek. A legjobbak a hagyományos feszített bőr nyergek. A kerékpáros nadrágokat úgy szabják, hogy a comb belsején is van anyag, és ez megakadályozza a kidörzsölést. Ha a probléma fennmarad, akkor a túra előtt vazelinnel, vagy kukoricakeményítővel csillapíthatjuk a dörzsölés mértékét.

Csuklók:
Az ujjakhoz és a tenyérhez hasonlóan, itt is a felsőtest helyzetét változtassuk meg. Ellenőrizzük, hogy a nyereg nem dől-e előre, mivel így sokkal nagyobb súly jut a csuklókra.

Forrás: www.sheldonbrown.com